Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


Életközepi krízis

A felnőttkori fejlődésben a leginkább tanulmányozott időszak az ún. "életközepi krízis". Elsőként Jung foglalkozott vele. Jung szerint a harmincas éveinek végére a legtöbb ember már döntött az élete fontos kérdéseiben: megházasodott és foglalkozást választott magának. Ezért élete közepén egy nagyon más dolog kezdi el foglalkoztatni. A komoly, nagy életdöntések helyett sokkal inkább a belső jelentés megtalálásának a szükséglete jellemzi az embereket A legfőbb kérdés nem az, hogy "mi legyek" és hogy "kit válasszak házastársnak, aki majd gyermekeim apja/anyja lesz", hanem az, hogy "milyen mélyebb értelme volt és lehet a jövőben az életemnek" Az emberek nem annyira külső elérendő célokat fogalmaznak meg, hanem sokkal inkább belső, önmaguk -identitásuk - lényegéből fakadó okot kell találniuk a létezésükre. ( C.G Jung)


 

teher.jpg

Eljutunk lassan 40 év környékén mi is idáig. Nagyrészt gyermekeink felnöttek vagy éppen kirepülnek,  és hirtelen olyan "feleslegesnek" érezzük magunkat.

Van aki ilyenkor "pánikba esik" és gyorsan keresni kezdi  a fiatalabb, másik nemű társaságát, " elkezdenek " szeretősdit játszani. Vannak, akik depressziós szakaszait élik át,  úgy érzik belefáradtak az élet sodrásában.

Sok nö ilyenkor vállal ismét kisgyermeket, és kezdi el a gyermeknevelés csodálatos és nagyon nehéz folyamatait.

És vannak egyre többen, akikben eddigre tudatosúl, hogy nem élt semmit , és "otthagyva" a családi tűzhelyt és  a gyerekeket, "hirtelen szerelembe esnek",  és nem érdekli semmi más, csak önön egoja és ösztöne.

Vagy éppen úgy akarnak fontosak maradni, hogy nem akarják elfogadni, hogy felnött a gyermekük és nem " babázhat velük"  többet.. Nem érzi át és nem  fogadja el, így nem csak önmaga életét nehezíti meg, de a gyermekeiét is.

 

Szerencsére egyre többen vagyunk, vannak, akik megtaláljuk életünk újabb értelmét, a tanulásban, segítségnyújtásban . Nehéz és gyötrő " leválni" és megválni régi életünktől, megszokott mindennapi " mókuskerükünktől"". Nehéz, de nagyon szép és fájdalmas folyamat, mint amikor újjászületünk egy másik világba. nem szebb vagy jobb ez az új életforma csak más.

 

Szerencsére azonban egyre többen fordulnak az önmegismerés vagy tanulás felé. Megtalálják a " lélek ösvényeit"  és a felismerések számtalan történéseit élik meg.

 

240px-jesuskirken_copenhagen_apostlewall_left.jpg

Mindannyian, akik ezt a rögösebb utat választjuk, nagy terhet " veszünk vállunkon lévő keresztünkre", de teljesebb életet élhetünk talán...

 

 

Hozzászólások

Hozzászólás megtekintése

Hozzászólások megtekintése

Nincs új bejegyzés.