Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


Amikor nincs más választás...

 Nagyon nehezen éljük meg és élik meg sorstársaim, hogy nem vagyunk teljesek és tökéletesek, mert fizikálisan eltávolítottak valamit, testünkrészéből vagy a világra hiányos szervvel érkeztünk.

 Az évek során megtanultunk, megtanulunk eltérőképességünkkel élni. Néha nekünk is rossz és szégyenletes, hogy olyan maradandó károsodás marad vissza a szerv eltávolítása után, ami miatt kellemetlenűl érezzük magunkat. 

ut-az-eletben.jpg

 Sajnos én így vagyok a kézremegésemmel, mely reggelenként olyan erős, hogy poharat alig tudok vele fogni. Természetesen idegen helyen vagy idegen ismeretlen emberek, csodálkozva szánakozva veszik észre ezt a problémámat. 

  Volt olyan, aki ezért már alkoholisták nézett, volt olyan,aki sajnált ( pl bíróságon), hogy szegénynek mennyire remeg a keze, annyira félhet. 

  Néha nekem is van kedvem elmagyarázni a szánakozó pillantások közepette, hogy nem félelem, alkohol,idegesség,hanem egy picinyke homloklebeny eltávolításának  oké folytán, melyet daganat miatt kellett kivegyenek maradt vissza. 

  Na ilyenkor látom csak a döbbentet és részvételt. 

 

 S, hogy miért irom le Neketek kedves látogatóim? Mert nagyon nehezen tudtam elfogadni azt, hogy fogyatékosnak kezelnek, azért mert más lettem mint a többi. 

Elfogadtam, élek vele. DE AZ, HOGY AKI TUDVÁN TUDJA ÉS KIBESZÉLNI, BARÁTNŐIVEL ÉS CSALÁDTAGJAIVAL, HOGY FOGYATÉKOS és agydaganatos, agyament vagyok az már SZÁMOMRA IS felháborító. 

 

  Ezért úgy döntöttem, hogy mivel súlyosan megvádolt ez a lélek kénytelen vagyok feljelenteni.    

  Nem pénzt szeretnék, nem felfüggesztetett csak annyit, hogy 2011 az önkéntesség éve, töltsön el 2 hetet önként egy fogyatékosok intézetében vagy egy hospicénél. Hogy felfogja és megértse, hogy milyen napi küzdelmet folytatunk, mi daganatos vagy fogyatékos emberek, a frontokkal, az időváltozással és az előítéletekkel. 

 

 

 

 

 

 

 

Hozzászólások

Hozzászólás megtekintése

Hozzászólások megtekintése

Nincs új bejegyzés.